Egy út Dél-Amerikába, ahol az ütközések és az ihlet találkoznak

Tavaly hónapban lezárult kiállításunk Brazíliában. Legnagyobb érzésem az, hogy ez nem csupán egy piaci bővítés, hanem iparági párbeszéd is, amely mélyen átgondolt párbeszéd a „hogyan illeszkedik a bútor az életbe” témájában, ami új megvilágításba helyezte számomra a dél-amerikai otthoni berendezési piacot és dizájn koncepciókat.

A legintuitebb érzés a kiállításon a brazil bútorok által megtestesített „természet” volt. Ellentétben az európai és amerikai stílusok hideg egyszerűségével, a helyi márkák gyakran a amazonaszi esőerdőből származó tömör fát és rattant használnak nyersanyagként, és közvetlenül beépítik a természetes faerezetet és növényi textúrát a terveikbe. Még a színek is a földes barna és az avokádózöld természetes árnyalatait részesítik előnyben, mintha az esőerdőt hozták volna be a lakótérbe. A „nem szándékosan módosítani” elve megváltoztatta azt a korábbi meggyőződésemet, hogy „finom bútor = összetett kézművesség”. Rájöttem, hogy a „kényelem” a bútortervezés központi eleme.

A kiállításban bemutatott "fenntartható koncepció" még meglepőbb. A kiállítók több mint 60%-a "környezetbarát anyagok" és "újrafeldolgozható eljárások" jelölésével van ellátva. A dolgozók szerint a brazil fogyasztók sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a bútorok "környezetvédelmi tulajdonságaira", mint az árakra, ami egybeesik a jelenlegi kínai "zöld fogyasztás" trendjével, és irányt ad a márka további anyagfejlesztéseinek.

Ez a kiállítás nem csak megmutatta nekünk a dél-amerikai piac potenciálját, hanem áttörést is jelentett a márka optimalizálásában. A jövőben talán össze tudjuk kapcsolni a brazil természetes esztétikát a házi gyakorlati igényekkel, és mélyebben bele tudunk merülni a "környezetbarát anyagokba" és a "szenárium alapú tervezésbe", hogy a bútorok valóban olyan hordozóvá váljanak, amely összeköti az életet és